Makrogazdasági szempontból egy rendkívül meghatározó időszakhoz érkeztünk. A múlt heti események alapján megerősítést nyert, hogy várakozásaink nagyrészt helytállóak voltak: előrejelzéseink az amerikai munkaerőpiac és a GDP alakulása tekintetében nagyrészt beigazolódtak. A német és eurozónás inflációs adatok kedvező képet mutatnak, amely pozitívan hathat a kötvénypiaci árfolyamokra is. Ennek fényében az Európai Központi Bank részéről egy újabb kamatcsökkentés valószínűsége 50% alá mérséklődött. Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti friss kereskedelmi megállapodás enyhe pozitív hatást gyakorolt a GDP-adatokra, ugyanakkor a versenyképesség továbbra is sérülékeny, így a növekedési kilátások csak mérsékelten biztatóak. Az amerikai GDP impozáns növekedést mutatott, azonban a számok mögött elsősorban technikai tényezők húzódnak meg, nem pedig fenntartható, fogyasztásvezérelt dinamika. A fogyasztói bizalom továbbra is gyenge, a vásárlási hajlandóság visszafogott, így az év második felében a vállalati profitvárakozások lefelé módosulhatnak, ez az S&P 500 index teljesítményére is negatív hatással lehet.
A német infláció 10 hónap után először csökkent az ECB által kitűzött, 2%-os cél alá. Ez mindenképpen jó hír, amely csökkenő hozamokat és növekvő kötvényárfolyamokat eredményezhet. A fő kérdés azonban továbbra is az, hogy miként lehet ismét versenyképes a német gazdaság, illetve az Eurozóna egésze. Ez jelenleg még egyáltalán nem látszik, és az idei évben nem is várható jelentős változás e téren. Az Európai Unió és az USA közötti kereskedelmi megállapodás viszont nagymértékben csökkentette a korábbi bizonytalanságot.
A GDP-t illetően szintén kedvező hírek érkeztek, a teljesítményt tekintve túl vagyunk a görbe mélypontján. Az Eurozónát illetően a friss adat éves szinten 1,4 lett, míg a várakozás 1,24 volt. Németországban éves szinten a várt 0,2 helyett 0,4-es GDP értéket kaptunk. Mindezek alapján markáns változás nincs, de a kereskedelmi megállapodás által legalább keletkezett egy biztos pont a rendszerben. Ez várhatóan csak enyhe javulást fog eredményezni, így továbbra is inkább visszafogott növekedés várható.
Az elemzők legnagyobb része úgy látja, hogy jelenleg nincsenek gazdasági összeomlásra utaló jelek az Eurozónában. Az infláció alakulásában nem várható érdemi változás, a feldolgozóipar versenyképességének növelésére viszont mindenképpen megoldást kell találni, mivel a szolgáltatóipar nem lesz képes érdemben húzni a gazdaságot. Az Eurozóna jövőképe elsősorban a növekedési számok alakulásától függ.
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb tétele az amerikai GDP volt. Első pillantásra nagyon szép az adat, hiszen éves szinten 3%-os növekedést mutat a várt 2,6%-hoz képest. Részletesebben áttekintve azonban jól látható, hogy elsősorban technikai okok állnak a háttérben. Leegyszerűsítve az alábbi tételekből áll össze a GDP: fogyasztás, beruházás, kormányzati kiadás, valamint az export és import különbözete. Ezek közül az export-import adat 35%-os visszaesést mutat. Tehát olyan mértékben lecsökkent a termékimport az USA-ban, hogy ez jelentős mértékben feltornázta a GDP adatot, de valójában nem áll mögötte valós gazdasági teljesítmény. Ezt a technikai tételt figyelmen kívül hagyva reálisabb képet kaphatunk az amerikai GDP-ről. A fogyasztás jelentős mértékben visszaesett, nem mutat olyan erősödést, amely a GDP mögé valós erőt tehetne. A fogyasztásvezérelt növekedés hiánya fokozott kockázati tényezőként van jelen a rendszerben, mivel az amerikai gazdaság meghatározó részét a fogyasztás teszi ki. A gazdasági stabilitás szempontjából tehát kiemelten fontos lenne a fogyasztás erőteljesebb ösztönzése.
Változatlanok maradtak a kamatok az FOMC bizottság döntését követően, azonban két FED kormányzó is ellenvéleményt nyilvánított, amelyre 1993 óta nem volt példa. Érdekes megosztottság kezd körvonalazódni az FOMC-n belül, melynek hátterében politikai okok állhatnak. Ettől függetlenül a FED kommunikációjában elismerte a növekedés lassulását, és csak enyhén szigorú irányvonalat helyezett kilátásba.
A GDP mellett szintén fokozott figyelem övezte a személyes jövedelmek és kiadások alakulását. Láthatóan az a tendencia érvényesül, hogy a fogyasztók fokozottabb tudatosságának köszönhetően a vállalatok mérsékelt sikerrel képesek a vásárlókra hárítani a vámköltségeket, emiatt csökkenhetnek a profit mardzsok. Az év hátralévő részében tehát nem várhatóak erős számok az S&P 500-ban, a vállalati nyereségek visszafogottabbak lehetnek. Természetesen ettől függetlenül lesznek olyan cégek, akik jó értékekkel fognak kijönni, ezekre érdemes elsősorban fókuszálni.
A fogyasztók most elsősorban a saját szükségletek kielégítésére törekednek, és a magasabb árak miatt erőteljesebben meggondolják a költekezést. A lassuló bérjövedelem pedig arra készteti őket, hogy ismét növeljék a megtakarításaikat. Összességében tehát inkább oldalazó-eső S&P-t fogunk látni az év hátralevő részében, mint emelkedőt. A reálfogyasztás növekedése lassul. Az előző évi 3,1%-hoz képest markáns visszaesést jelent a jelenlegi 1%-os ütem, ami később a GDP-re hatással lehet.
A fogyasztói bizalmi indexek mérséklődtek a kereskedelempolitikai bizonytalanságok csökkenésének köszönhetően. A fogyasztók szemmel láthatóan óvatosabbak, visszafogottabbak. Az álláskeresésre vonatkozó alindex március óta most van a legnehezebb állapotban. Az autó- illetve ingatlanvásárlási tervek jelentősen visszaestek, a nagyobb értékű termékekre vonatkozó vásárlási szándék vegyes képet mutat. A szolgáltatások esetében második hónapja látható gyengülés a szintén arra utal, hogy a fogyasztói óvatosság szinte minden területre kiterjed, kivéve a napi megélhetési termékeket. Ez utóbbiak esetében is előnyben részesítik viszont a fogyasztók az alacsonyabb árfekvésű termékeket.
Meglepő adatok érkeztek az amerikai munkaerőpiacról. A bejelentett elbocsátások júliusban az előző hónaphoz képest 29%-kal, míg az előző évhez képest 140%-kal növekedtek. Régóta érzékelhető, hogy a munkaerőpiac tekintetében valami nincs rendben az USA-ban. Az első segélykérők száma rendkívül alacsony szinten áll, a folyamatos munkanélküliek száma viszont csúcsokat dönt. Az elbocsátottak tehát egyre nehezebben találnak állást. Úgy tűnik, hogy a költségcsökkentés-oldali intézkedések kezdenek nyomot hagyni a munkaerőpiacon. Első körben az állami munkahelyekről történtek elbocsátások, a második helyen a technológiai szektor áll. Ez arra utal, hogy a MI kiválthatja azokat a munkahelyeket, amelyek eddig megingathatatlannak látszottak. A munkaadók elhalasztják a nagyobb léptékű munkaerőfelvételt, és kivárnak, ami komoly problémát jelent az álláskeresők számára.
Gyengén alakult a nonfarm payroll-adat. Ilyen mértékű visszamenőleges korrekcióra régen nem volt példa. A gyenge értékek elsősorban a feldolgozóipar részéről érkeztek, az önfoglalkoztatás drasztikus mértékben visszaesett. Szintén komoly visszahúzó erőt jelent a kormányzati szektor, valamint az üzleti és szakmai szolgáltatások területe. Az eddigi adatok tehát nem a valós képet mutatták, most azonban jól láható, hogy messze nincs olyan helyzetben az amerikai munkaerőpiac, mint azt korábban gondolhattuk. A munkaerő kereslet jelentős ütemben csökken a kínálat egyre növekvő szintjéhez képest.
Ez alapján szinte biztos, hogy a FED felül fogja bírálni a korábbi álláspontját, így jelentősen változtak a kamatcsökkentésre vonatkozó várakozások is. Eljutottunk a 350-375-ös szintre, ami azt jelenti, hogy a döntő többség által elfogadott álláspont szerint két kamatvágás még minimum benne van a rendszerben. Július végén még 7,8% gondolta úgy, hogy akár három kamatvágás is lehet idén, ez most néhány nap alatt 50%-ra ugrott fel. Radikális átalakulások vannak a piacon, ami elsősorban a munkaerőpiaci helyzet korábbi téves megítélésének köszönhető. Összességében a további kamatcsökkentések irányába mozdulhatunk el, ezt jól mutatják az amerikai hozamok is.
A SPB: Jelentős mértékben visszaesett a fogyasztás az USA-ban bejegyzés először SPB Blog-én jelent meg.
